Kis-Balaton

A Balaton elvékonyodó délnyugati csücskében található Magyarország egyik legkülönösebb tája, a Kis-Balaton. Ez a természetvédelmi terület valamikor a tó öble volt, amelyet egy három kilométer széles csatorna kapcsolt a tóhoz, egészen addig, amíg a Zala folyó fokozatosan feltöltötte hordalékával. Így lett a Kis-Balatonból az ország egyik legnagyobb mocsara, amelyből csak egy-egy sziget emelkedik ki. Az 1922-es vízrendezést követően kb. fél négyzetkilométeres víztükör maradt. A Kis-Balaton helyreállítása, újbóli elárasztása 1980 óta folyik. Az 1980-as évek közepén megépült az 1870 hektár felületű, 28 millió köbméteres új tó, amely szűrőként működik. A Zala folyó 22 kilométeres utat tesz meg a mesterséges tóban, majd csak ezután tér vissza régi medrébe. A természeti értékek megőrzésében fontos szerepet játszik, hogy a Kis-Balaton az 1920-as évek óta szigorúan őrzött természetvédelmi terület, és a Keszthelyi-hegységgel együtt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. A Kis-Balaton, mint nagy kiterjedésű, összefüggő vizes élőhely Európában is egyedülálló értéket képvisel, s a nemzetközi természetvédelem mindig is számon tartotta. Már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról, ami szerencsére a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is – kisebb számban ugyan – de fennmaradt. Természetesen következett tehát, hogy 1979-ben, miután hazánk csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, az 14750 ha kiterjedésű Kis-Balatont is felvették a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékébe.
(Forrás: www.balatonihirek.hu, Független Balaton Multimédia Központ, 2006)

A Kis-Balaton két, egymáshoz csatlakozó tározó medencéből áll két megye határán, a Balatontól délre. Az első tározó Somogy megyében található, Vörs község közelében. A másik Zala megyében fekszik és Zalavár, Zalaszabar, Nagyrada, Garabonc és Balatonmagyaród községek határolják. A teljes terület nagysága 14745 ha. A Kis-Balaton mesterséges édesvizű wetland a Délnyugat-Magyarország tavainak jellemző élőhelyeivel. Különösen fontos vonuló helye ez a vetési lúdnak (Anser fabalis). Migráció alatt a hely több mint 20 ezer vízimadárnak ad otthont, főleg a récéknek és a ludaknak. Így az Anser fabalis európai populációjának több, mint 1 %-nak biztosít helyet. A Kis-Balaton két mesterséges édesvízi tóból és mocsarakból áll, melyek a Zala-folyó deltájában helyezkednek el. Azért hozták őket létre, hogy elősegítsék a Balatonba ömlő vizek szennyeződésének természetes szűrését. A mocsarak és kiterjedt nádasok körül foltokban puhafás galériaerdők találhatóak. A tavak 12 hektáros területének átlag mélysége 1,6 m. A fennmaradó területet sűrű nád borítja. A nádas területátlag mélysége 0,6 m. Ez most sokkal mélyebb, mint korábban, mivel az első tároló vízszintjét megemelték, a területrendezés részeként. Mivel a terület a Zala deltájában helyezkedik el, így mint üledékcsapda funkcionál. A nád nagyban hozzájárul a víz foszfor és nitrogén tartalmának eltávolításáért és a part stabilizálására is hatással van. A terület használata a kézi nádvágásból, a magántulajdonban lévő juhok legeltetéséből és intenzív halászatból áll. A területen korlátozott erdőművelés folyik. A Kis-Balaton területe kiemelt védettségű, minden látogató csak kísérővel léphet be. A terület szélén elhelyezkedő Kányavári-sziget szabadon látogatható. Ez a terület államilag védett Tájvédelmi Körzet. A tározó második szakaszának megépítését (további 5,000 hektárt) 1992-ben kezdték építeni és még most is tart. Egy kezelési tervet és egy hosszútávú monitorozó programot vezettek be a területen. A monitoring programban jelentős szerepet kapnak a helyi NGO szervezetek. A terület néhány részét negatívan befolyásolja az intenzív eliszaposodás. A nem megfelelő halászati technológiáknak szintén kedvezőtlen hatása van. A tórendszer kiterjesztése ellenére a mezőgazdasági műtrágyák megnövekedett használata veszélyt jelent a terület számára és így az eutrofizáción keresztül a Balaton számára is. Az első tároló mesterséges vízszint emelése negatív hatással volt a második tároló biodiverzitására.
(Forrás: www.kisbalaton.hu, Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, 2003)

A XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Balaton és a Kis-Balaton között, a Fenékpuszta-Balatonhídvég közötti térséget - a mai, tágabb értelemben vett Kis-Balatont - a Balatonhoz számították. Vitatlanul kiderül ez az 1761-ben készült térképről, melyen a balatonhídvégi híd mellett "Itt kezdődik a Balaton tava" felírás található. A "Kis-Balaton" elnevezés első ízben Zalavár 1805-ben készített térképén tűnik fel. Ez azonban csak a balatonhídvégi híd és a tőle mintegy 3 km-re ÉK-re lévő ún. "Lik" közötti területet öleli fel. A "Lik" és Fenékpuszta közötti rész már "Nagy-Balaton" néven szerepel. A Fenékpuszta-Balatonhídvég közötti vízfelületet először a Balatonnak 1833-ban készült térképe nevezi Kis-Balatonnak. Erre az időre az egykori balatoni öböl nyilván már annyira eltérő jellegű volt a Balaton egyéb vízfelületeitől, hogy megkülönböztetése indokolttá vált. Ennek ellenére ezen a területen 1863-ig a vízborítás átlagosan 1,5-2 m volt. A Kisfaludy gőzösnek Balatonhídvég a kikötője volt. Így a mai értelemben vett Kis-Balaton területén 12-15 km² nyílt vízfelületű öböl alakult ki. A vízszint változása a 3-4 métert is elérte, azaz a "Magyar Tengernek árvizei" voltak. Az I. katonai felmérés 1783-ból származó országleírásának Balatonhídvégre vonatkozó részében olvasható: "Itt folyik a Zala a Balatonba, mely posványos és mocsaras". A leírás a Kis-Balaton és a Zala völgye mellett lévő községeknél is megjegyzi: "Járhatatlan mocsár található". A Zala Balatonhídvég alatt beleveszett a nádasokkal és szabad vízfelületekkel tarkított mocsárba, így a vize a természetes mocsárvilágon át kellően megszűrve jutott a Balatonba. A Balaton átlagos vízmélysége és térfogata a XVIII. század vége óta a felére csökkent. Ebben nagy szerepe volt az 1863-ban megépített Sió-zsilipnek. A szabályozási munkák "eredményeként" a Kis-Balaton magasabban fekvő részei szárazra kerültek. Vízborítást a terület csak a Zala árvizeikor kapott az 1920-as évekig, ekkor a Zala árvédelmi töltéseivel gyakorlatilag a folyó árvizeit is kizárták a Kis-Balatonból. Ezt követően a csatornarendszer kialakításával megkísérelték a talajvízszintet csökkenteni, illetve szabályozni annak érdekében, hogy a területen mezőgazdasági tevékenységet lehessen folytatni. Ezek a munkálatok az 1960-as évekig tartottak, eredményre azonban valójában nem vezettek.
(Forrás: www.kisbalaton.hu, Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, 2003)

Környező települések: Balatonszentgyörgy, Egeraracsa, Főnyed, Garabonc, Hollád, Sármellék, Sávoly, Szőkedencs, Vörs, Zalaapáti, Zalakaros, Zalaszabar, Zalavár.

További információk: www.kisbalaton.hu (új ablakban/lapon nyílik meg)
(A Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság tájékoztató oldala)