|
|
Nagykanizsa rövid története
|
Nagykanizsa régi mező és kereskedőváros. A Római birodalomra visszanyúló múlttal rendelkezik. A terület már az őskorban is lakott volt. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor Knysa (jelentése hercegé, fejedelemé) formában említik IV. Béla egyik adományozólevelében. Határában fontos királyi útvonal (via Regia) haladt át, ami a mai 7-es főútvonal, amely akkoriban hadiútként Fehérvárról indulva a Balaton mentén Kanizsán vezetett keresztül Horvátország felé.
1323-ban Károly Róbert oklevelében szerepel először maga a vár. A várnagy az Osl nembeli Lőrinc volt, az ő leszármazottai veszik fel később a „Kanizsai” nevet. Szigetvár eleste után (1566) a déli végvárvonal legfontosabb elemévé vált. Kapitánya ekkor Thúry György volt. 1690. április 13-án Batthyány Ádám szabadítja fel a várost. 1705-ig a bécsi udvari kamara fennhatósága alatt az élet újra felvirágzik, a vár benépesül. |
|
|
|
Kedvező földrajzi helyzete miatt újra beindul a kereskedelem és a 18. század végére újra megkapja a vásártartási jogot. A földművelés és a kézművesség mellett ez lesz a város fő megélhetési forrása. A vár köveiből megindul az építkezés, az üzleti élet élénkül. 1765-ben Batthyány Lajos piarista gimnáziumot alapít, ami a térség szellemi központjává válik.
A 19. század második felében több kereskedelmi jelentőségű vasútvonalat is átadnak, és az első bankok is ebben az időszakban jönnek létre. Kibővül az oktatás, kereskedelmi felsőiskolát hoz létre a város zsidó lakossága, kórházat alapítanak, és a kereskedelem mellett egyre több ipari üzem (pl. téglagyár, sörgyár) is települ a városba.
Az 1930-as évek végén felfedezik a földgázt, és kőolajat, melynek hatására megalakul a MAORT telep (Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság).
A város építészetileg nagyon színvonalas és szép épületei vannak. Nagyon sok a parkos és zöld terület, az utcák nem unalmasan egyenesek, a zalai dombok vonulatát követve kanyarognak, tehát igazán izgalmas a város képe.
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
